Beth Flynn: Kilenc perc (Kilenc perc 1.)
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
288 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789634571438 ·
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Az akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja.
Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén - egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa.
Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.
Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser. Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe.
Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?
( Forrás: Moly.hu )
★★★★★ 5 / 5
Az olvasó ember minden egyes történet részesévé válik, amit olvas. Érzi, amit a karakterek éreznek. Kíséri őket a helyeken, ahol járnak stb. Mondják, hogy a jó könyvek velünk maradnak, örökre az emlékezetünkbe vésődnek. Mégis vannak olyan esetek, mikor mesélnél egy könyvről, de elhagynak a szavak, nem tudod mit is mondhatnál, pedig ontanád a szót, mégsem megy. Bennreked a levegő, elnémulsz, kiüresedtél. Érezted már Te is ezt, ha könyvmolyként gondolsz magadra. Ezt érzem jelenleg. Mondanám, de nem tudom, hogyan, mik a megfelelő szavak? Kell e egyáltalán? Igen, kéne. Megpróbálom.
Nos. Már egy ideje kerülgetem ezt a könyvet, tartalom alapján, ajánlások kapcsán felkeltette a figyelmemet, de eddig valamiért nem kerítettem rá sort. Pár napja mégis rászántam magam és most vegyes érzésekkel küzdve próbálom érthetően kifejezni és átadni mit gondolok. Miért vártam ezzel eddig? Miért olvastam el? Hosszan vagy röviden írjak róla?
A kilenc perc nehéz témát tár az olvasó elé, ami jó és rossz is egyben. Általában nehéz szívvel olvas ilyesmit az ember. Nem is lehet, nagyon nehéz igazából mit mondani róla azon kívül, hogy: Tessék. Ha még nem olvastad és van időd, kedved, olvasd el.
Összetett, kegyetlen. Mégis imádni való történet. Egyik ámulatból a másikba ejt, elborzaszt. Embertelen tempót diktálva. Intenzitásával, pörgő cselekményével könnyen rabul ejt az első oldalnál beránt, hogy aztán az utolsónál a végén zseniális mocsok módon megcincálva kiköpjön. Kezdj a látottakkal amit akarsz. Szövevényes fantasztikusan letaglózó mese, ahol hirtelen instant lángolunk a motoros rossz fiúk figyelme, életvitele iránt, még úgy is, hogy az ügyintézéseik módozatával nem értünk egyet. Közben akarva-akaratlan elgondolkodsz, mit tennél a szereplők helyében.
Hatásos, filmszerű történet arról, nem minden az aminek látszik vagy aminek akarják, hogy lássuk, szerelemről, bajtársiasságról. A döntéshozatal fontosságáról, következményeiről, tapasztalatszerzésről. A bábjátékosság magas szintjéről. Arról, hogy védjük ami fontos, bármi áron, még úgy is, ha nem éppen tiszták az eszközeink. Tökéletesen átgondolt és felépített. A karakterek szerethetőek.