Edith Eva Eger: A döntés
Most először látom, hogy van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan.
Fülszöveg
"Abban szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól -, hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest." Dr. Edith Eva Eger
A magyar származású dr. Edith Eva Egert 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Ma klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Emellett az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a katonákat a poszttraumás stressz legyőzésében. Számos tévéműsorban szerepelt, többek közt az Oprah Winfrey Show-ban, illetve a CNN különkiadásában, amely az auschwitzi tábor felszabadításának hetvenedik évfordulójára készült. Ezen kívül főszereplője volt a holland nemzeti televízió holokausztról forgatott dokumentumfilmjének is. Rendszeresen tart előadásokat az Egyesült Államokban és külföldön.
Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt - jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.
Libri, Budapest, 2017420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108208 · Fordította: Farkas Nóra
(Forrás: moly.hu)
Értékelés
5 / 5 ★
Januárban olvastam utoljára könyvet. Próbálkoztam többször is, de nem talált meg egyetlen könyv sem. Már kezdtem feladni és elfogadni, hogy egy újabb olvasási válság periódusban vagyok. De! Megtalált egy történet, amiről már sok jót hallottam, ezidáig mégsem olvastam el. Sajnálom, hogy eddig húztam ezt a találkozást.
Több könyvet olvastam már Holokauszt témában és mindegyik borzalmakat rejtett, a lelkemig hatolt. Itt egy könyv, aminek az elolvasása után nincsenek szavak. Bármi amit leírnék üres közhelynek tűnik.
Edith Eva Eger története nem egyszerűen "jó". Nem lehet bekategorizálni. Megélt tapasztalatai tárul az Olvasó elé a lapokról. De nem csakúgy. Egy folyamatnak lehetünk tanúi. Annak, hogyan éled újjá főnix madárként (tudom, nem feltétlen jó ez a kifejezés, de pontosabbat nem találok jelenleg) a saját gyötrelmeiből, amik igazán sosem múlnak. De együtt tud vele élni. Mérhetetlen empátiával és szeretettel tapasztalatai által segít a traumák feldolgozásában. Mindannyian ott vagyunk ebben a történetben valamilyen módon, hisz mindenki sérült így vagy úgy. De Ő megmutatja az utat, hogy van választásunk, mindig dönthetünk arról, fejet hajtunk a démonaink előtt átadva az uralmat és legyőzöttként élünk e az általuk fabrikált börtönben fogolyként. Vagy felismerve dolgozunk a fájdalmunkon és ugyan nem teljesen elfelejtve azokat de épülünk általuk. Bármilyen traumánk is legyen nem könnyű. Különböző emberekként a feldolgozási folyamatok is mások. Viszont Edith története pont arra világít rá, hogy van lehetőségünk arra, milyen irányt választunk. Egy-egy sokk után, hogyan reagálunk, milyen emberré válunk. A saját romjainkból mit építünk.