Stephen King: Az ​Intézet

-Az Intézetben vagy. Valahol Maine vadregényeinek mélyén. Még falu sincs erre, csak koordináták. TR-110."

Fülszöveg:

Az ​éjszaka közepén Luke Ellis szüleit brutálisan meggyilkolják a saját házukban, a fiút pedig elrabolják. Másnap Luke az Intézetben ébred egy ugyanolyan szobában, mint a sajátja, mellette pedig hasonló szobák nyílnak hasonló fiúkkal és lányokkal: mindannyian különleges, természetfeletti képességekkel rendelkeznek. A szigorúan őrzött intézményt igazgató Mrs. Sigsby egyetlen célja pedig az, hogy könyörtelenül kinyerje a gyerekek erejét, akár kínzás árán is. Ahogy sorra tűnnek el társai, Luke érzi, menekülniük kell, az Intézetből azonban soha senki nem szökött még meg. Elindul a küzdelem a jó és a gonosz között egy olyan világban, ahol a jók nem mindig győzedelmeskedhetnek.

A regény a rajongók és a kritikusok szerint is az utóbbi évek legijesztőbb és legjobb könyve a horror királyától, hangulatában egyszerre idézi az Az, A ragyogás, a Carrie és A tűzgyújtó klasszikusait. A könyvet a The New York Times az év száz legfontosabb megjelenése közé sorolta, és továbbra is a lap bestsellerlistáin szerepel, a Goodreads olvasói pedig az év horrorregényének választották.

Eredeti megjelenés éve: 2019 
Európa, Budapest, 2020490 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041718 · Fordította: Bihari György

(Forrás: Moly.hu)

Olyan egyszerű, ugyanakkor igazi kinyilatkoztatás: amit magadért csinálsz, az tesz erőssé. 

Értékelés

5 / 5 ★

Szeretem Stephen King munkásságát és célom, hogy elolvassam az életművét. Ezt bárkinek bármikor szívesen elmondom, mivel ez az igazság. Viszont Az Intézet valahogy nagyon nehezen lopta be magát a szívembe. Többszörösen félbe akartam hagyni, még az ablakon is ki akartam vágni. Írom ezt az értékelést így végigolvastam és a könyv is épségben van, esküszöm, nem esett bántódása. De ettől még a tény tény marad. Nehezen indult a kapcsolatunk. Néhol már alig vártam a végét. Csak az vitt tovább, hogy mégis az életmű része. Ezek után joggal kérdezhetné akárki, hogy akkor miért a maximum pontot adtam az ötből. Őszintén, nem tudom. Nem az elfogultság, mert tényleg küzdöttem, hogy végig vigyem.  Mégis egy ponton végül valami meggyőzött, nem tudom mi, de sikerült neki.

Csomó kérdést felvet ez a sztori olvasás közben. Mit csináltam volna a helyükben? Tényleg jót cselekedtek e? Lesz e következménye és lehet e rosszabb? Egyáltalán van e kiút?
Egy mesét kap ezzel a történettel az Olvasó. Kegyetlen, ijesztő történetet, ami a borzalmai ellenére is zseniális. Maximálisan beránt, olvastatja magát még akkor is, ha az ember már nem bírná. Beeszi magát a gondolatba, ha esetleg nincs öt perc a könyvre, akkor is ott motoszkál a fejben, hogyan alakul a cselekmény. Van itt minden, mint a búcsúban: Kedvelhető szereplők, barátság, elfogadás. Olyan részek, amitől garantáltan rossz érzése lesz az ember gyerekének vagy épp sokkot kap tőle... Nagyon. Lehetne szörszálhasogatósdit játszani, hogy volt már hasonló, vagy ennél jobb is. Vagy épp túlboncolni, elemezni. Ez mind igaz. Viszont felesleges, mert ez egy jó történet. Megéri elolvasni. 

-... Adj egy esélyt a boldogságnak.
-Nem lesz könnyű, öreg. - Nicky szeme ragyogott a könnyektől.
-Kurvára nem lesz könnyű.
-Tudom. - válaszolta Tim, és megkockáztatott egy ölelést.
Nick először passzívan tűrte, aztán visszaölelte. Keményen.